Az ünnep többféle elnevezéssel él, én is gyakran felváltva használom az oldalon, de a leggyakoribb a Beltaine, Beltain és Beltane, tehát ne ijedj meg, ha ilyen formán látod. Az ünnep ugyanaz.

A név jelentése: Kissé bonyolult a meghatározása, de a szó maga vagy május hónapját vagy május elsejét jelöli. Eredete valószínűleg az előindoeurópai *bhel szóból ered, ami fényleni, égni, villanni és az óír ten vagyis tűz vezethető vissza. Utóbbi szintén az előindoeurópai *tepnos-ból eredeztetik, amely kapcsolódik a latin tepidus vagyis meleg, langyos szóhoz is. Ámbár a ten, vagyis tűz része nem oly biztos, hisz a tűz minden kelta ünnepen rendkívül fontos szerepet játszott.

Napja: Az északi félgömbön április 30. naplementétől május 1. naplementéig, de akár május négyig is kitolódhat. Déli féltekén október 31. naplementétől november 1. naplementéig tart. (Ha csillagászati szempontokból nézzük, s egyenlően elosztva az ünnepeket, akkor tavaszi napéjegyenlőséghez és a nyári napfordulóhoz viszonyítva nagyjából május 5-7 között van az időpont.)

Eredete:

Beltane egy ősi gael ünnep volt Írországban, Skóciában és Man szigetén. A nyár kezdetét jelölte, ám számos hasonló ünnep volt mellette szerte Európában. Ilyen péládul a walesi Calan Mai vagy a germán Walpurgis éjszakája.

A keltáknál ez mindenképpen a termékenységi rítus időszaka.

Walpurgis éjszakája

Eredeti nevén Walpurgisnacht, Közép- és Észak-Európa ünnepe. Pontosan hat hónappal Samhain előtt foglal helyet. A jelenlegi ünnep Szent Walpurga, angol misszionáriusról kapta.

Szent Walpurga (vagy Walburga, Wealdburg, Valderburg, Guibor) körülbelül 710-ben született Devonban, Angliában. Dorset-i Wimborne apátság apácái oktatták, s huszonhat évet töltött itt. Később frankhonba utazott, s itt írt Szent Winibald életéről, s Palesztinában töltött utazásairól. Emiatt gyakran hívják az első női írónak Angliában és Németországban is.

Gyakran ábrázolják gabonával a kezében, ám hibásan néha pálmaággal, ami mártíromságát jelölné, pedig Walpurga természetes halállal halt meg. Kötődése május elsejéhez annyi, hogy II. Adorján (vagy Hadrián) pápa ezen a napon avatta szentté őt 870-ben.

De ez a nap már Walpurga előtt is boszorkányok éjszakájaként volt híres, így nem is változott sokat az évek során.

Mágikus megfelelések

Szokások és rítusok: Növények ültetése, magvetés; az Ostara idején ültetett növények átültetése; májusfa állítása, tánc körülötte; máglyagyújtás; áldások az otthonra és kapcsolatokra, jószágokra; rituális szeretkezés /vagy imitálása/; véráldozatok; eskük megújítása; újoncok felavatása; tűzugrás.

Varázslatok: Termékenységi rítusok; áldások; megtisztítás; megújulás; tündérmágia (nagyon ajánlott); eskük, akár házasságkötés; tűzvarázslatok; szerelmi és szenvedélyre irányuló varázslatok. Az ilyenkor elvégzett varázslatok nagyon erősek.

Füstölő és olajok: Orgona, rózsa, bazsalikom, tömjén, gyöngyvirág, ibolya, bazsarózsa, levendula, mirha.

Eszköz: Seprű a megtisztításhoz, májusfa, üst.

Ásványok: Rózsakvarc, zafír, borostyán, vörös jáspis, smaragd, türkiz, ónix.

Szín: Fehér, vörös, zöld.

Szimbólum: Májusfa, virágkoszorúk, szalagok, üst, virágkosarak, tojás, seprű.

Étel-ital: Kenyér, kalács, mézsör, tej, cseresznye, eper, saláta, sajt, bor, vadhús, méz.

Istenek: Flóra, Aphrodité, Vénusz, Básztet, Diana, Maia, Gaia, Cernunnos, Artemisz, Pán, Belenus (vagy Bel, Belenos), Apolló, Belisama, Guinevere, Danu, Perszephoné, Hádész, Demeter, Kóré, Ceres, Poszeidón.

Növények: Orgona, menta, üröm, jegenye, nyárfa, lóhere, körömvirág, boróka, galagonya, mandula, cickafark, tátika, gyöngyvirág, margaréta, százszorszép, rózsa.

Állatok: Szarvas, őz, kecske, nyúl, méhek, galambok, hattyúk, macskafélék, róka, vörösbegy, fecske, cinege, szajkó.

Fogalmak: Termékenység, szex, szenvedély, növekedés, beavatás, boszorkányok, megtisztulás, lakoma, óvni valamit vagy valakit, felnevelni, szerelem.

Elem: Tűz.