Név jelentése:

A Yule eredetileg a 12 napos ünnepet jelölte majd magát a hónapot. A szóra nincs megfelelő jelentés, noha megtalálható számos nyelvben is.

Napja: Általában a téli napforduló ideje, ami az északi félgömbön december 20-22. körül, a déli féltekén június 20-22.

Eredete:

Yule eredendően germán, de az észak-európai emberek között elterjedt ünnep. Valószínűleg korábban kezdődött, de már a negyedik századi gót nyelvekben megjelenik a hónap neve fruma jiuleis jelzi meglétét.

Az északiaknál már az Edda is megemlíti, de más hasonló források szerint is úgy emlegetik, mint az istenek nagy ünnepét, melyet lakomával ünnepelnek. Ódin egyik neve is az ünnepre utal, mint Jólnir.

Hákon a jó történetében, a norvég I. Hákon király elrejtette keresztény mivoltát, hogy a törzsfők segítségét megkapja. Törvényt hozott létre velük, hogy a Yule átkerüljön – rejtetten – arra a napra, mikor a keresztények is ünneplik. Ezen az ünnepen mindenki kapott gabonát, vagy pénzt, s addig tartották, míg a sör tartott.

Yulet a történet szerint a télközép éjszakájától számolva három napon át ünnepelték. Hákon megpróbálta megerősíteni pozícióját az országban, s kiterjesztette a kereszténységet az országra, amely azt eredményezte, hogy az emberek nem áldoztak többet.

Yule ünnepéről számos leírás is akad. Egyikben, Hollander leírásában megtalálhatjuk, hogy ősi ünnep, mikor áldozatokat ajánlottak fel, a földművesek a pogány templomokba mentek (a pogányoknál – főként a germán pogányságban - is léteztek vallási épületek), ahol addig ünnepeltek, míg a lakoma tartott. Sör volt a fő ital ezen az ünnepen. Mindenféle jószágot megöltek ezen az ünnepen, még lovakat is, s vérüket hlaut (áldozati vér) és hlautbolli néven nevezték, az edény, amely a vért tartotta, hlautteinar. Áldozati „ágakat”, vagy más néven aszpergillumot is használtak, mellyel a vért a szobrokra, a templom falára (kint és bent), s az emberekre hintették. Az áldozati állatok húsát pedig megfőzték és a lakomán felszolgálták. Tüzeket gyújtottak a templomi épület közepén, s üstöket lógattak fölé. Az áldozati serleget a tűzkörül tartották, s az aki az ételt készítette, s törzsfő volt, megáldotta a serleget is, ahogy a húst. Az első tósztot Ódin tiszteletére (a győzelemért és a királyért) itták, a másodikat Njördr és Freyr tiszteletére (a jó termésért és békéért), a harmadikat pedig a király tiszteletére. A tósztok megemlékeztek az elhunytakról is, melyeket minni néven neveztek.

Yule idején béke honolt, s letették a fegyvereket.

Mágikus megfelelések

Szokások és rítusok: Áldozatok az isteneknek; jóslás; lakoma; megemlékezés a holtakról és tündérekről; ajándékozás; fények kihelyezése; fenyőfa dekorálás; csók a fagyöngy alatt; megemlékezés a Tél apóról (a Tél uráról, s nem a Mikulásról).

Varázslatok: Jóslás; gyertyamágia; védelmi mágia; kívánság varázslatok; áldozati mágia; tündérmágia; varázslat az új kezdetekre, s a megújuló reményért; családi varázslatok; út a sötétségből; új élet; befelé fordulás.

Füstölő és olajok: Viaszbokor, cédrus, fahéj, alma, fenyő, tömjén, mirha, szerecsendió, örökzöldek, sáfrány, boróka, narancs, zsálya, szantálfa, rozmaring, rózsa, lucfenyő, szegfű.

Eszközök: Gyertya; pálca; jóseszközök; füstölő; üst; áldozati tőr (mindenki másképpen szereti nevezni).

Ásványok: Macskaszem, vérkő, rubint, gyémánt, alexandrit, topáz, hegyi kristály, smaragd, zöld turmalin, gyöngyök.

Szín: Zöld, piros, arany, lila, fehér, ezüst, kék.

Szimbólum: Magyal, alma, hópehely, örökzöldek, gyertya, orsó, koszorú, harang, kupa, ivókürt, áldozati tőr.

Étel-ital: Forralt bor, mogyoró, diófélék, körte, alma, kerek sütemények, narancs, pulyka, gyümölcskenyér, aszalt gyümölcsök, tojáslikőr, mézeskalács, vadhúsok, bogyós gyümölcsök, hibiszkusz tea, almabor, sör, sertés húsok, bejgli, kenyér.

Istenek: Szaturnusz (vagy Saturn), Kronosz, Hórusz, Rá, Mithrász, Baldr, Ódin, Magyal király, Janus, Marduk, Arawn/Gwyn ap Nudd, Frigg, Njördr, Freyr, Holda/Holle, Ízisz, Tonazin, Lucina, Ops, Hertha, Freya, Þrymr (Thrymr/Thrym – jötnar király), Cailleach, Brighid, Pók asszony (indián), Perszephoné, Démétér, Gaia, Amaterasu, Lugh, Apolló, Ullr, Athéné, Fortuna, Rhiannon.

Növények: Fenyő, örökzöldek, moha, fahéj, bogáncs, borostyán, boróka, magyal, mirha, fenyőtoboz, rozmaring, kamilla, lóhere, cédrus, babér, viaszbokor, tölgy, zsálya, macskagyökér, mikulásvirág, cickafark, sáfrány, alma, lóhere, bodzafa, fekete nadálytő, napraforgó, szerecsendió, nyírfa, mogyoró, levendula.

Állatok: Szarvasfélék, macska, bika, bölény, főnix, egér, mókus, kecske, cinege, varjú, vörösbegy, medve, borz.

Fogalmak: Tisztelet, újjászületés, átalakulás, misztériumok, új élet, megújulás, belső vizsgálat, szeretet, áldozat, remény, béke, emlékezés.

Elem: Föld.Tegyél ki a tündéreknek mézet, vajat és tejet. Emlékezz meg az elmúlt évről, ajándékozd meg szeretteid személyes ajándékkal (a praktikus maradjon az év többi részére). Díszítsd oltáradat fenyővel, tobozokkal, dióval, mogyorófélékkel, aszalt gyümölcsökkel, vagy akár szaloncukorral. Ünnepeld a családot, az isteneket, s hogy a fény mindig visszatalál a sötétségből, ám a sötétség sem rossz, hisz betakar, s segít magunkba fordulnunk a télben, hogy megismerjünk önmagunkat.

Források:

http://en.wikipedia.org/wiki/Yule

M. Lee Hollander: Heimskringla: History of the Kings of Norway.